Cikkemben a Digital Public Infrastructure (DPI) és az azt támogató globális mozgalom lesz a fókuszban, körüljárva annak hirtelen aktualitását. A múlt heti cikkemben már kitértem a DPI olyan komponenseire, mint a digitális fizetések, az azonosítók és az adatcsere-rendszerek. Ezek a részletek, bár aprólékosak, kulcsfontosságúak a digitális infrastruktúra működésében.
Ezekre az új pénzügyi folyamatokra én úgy tekintek, mint a kerék feltalálását követő küllőre.
A fizetési folyamatok, mint a kerék küllői, aprólékos részletekbe mennek át, de kulcsfontosságúak a digitális infrastruktúra működésében. A digitális fizetések, az azonosítók és az adatcsere-rendszerek összehangolt működése lehetővé teszi a gazdaságok számára, hogy új utakat találjanak a pénzügyi tranzakciók világában. Ahogyan a küllők összekapcsolják a kerék széleit, úgy a digitális fizetések és az azonosítók összekapcsolják a gazdaságokat, elősegítve a gyorsabb, hatékonyabb és biztonságosabb tranzakciókat.
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége által támogatott 50-in-5 kampány éppen azt célozza meg, hogy 50 ország együttműködjön a digitális infrastruktúra kiépítésében, megosztva azokat a tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat, amelyek lerövidíthetik az implementációs időt és maximalizálhatják az eredményeket a kampányban résztvevő összes országban.
A projekt célja, hogy 2028 végéig 50 ország biztonságos, befogadó és interoperábilis módon legalább egy DPI-komponenst implementálni tudjon. A misszióhoz elsőként csatlakozó országoknak (mint Bangladesh, Észtország, Etiópia, Guatemala, Moldova, Norvégia, Senegal, Sierra Leone, Singapore, Sri Lanka és Togo) a multicégeknél jól bevált, best practice sharing – azaz: a tanulságok, tapasztalatok, bevált gyakorlatok megosztása - a legfőbb céljuk. Önös érdekből is, mert költségeket akarnak spórolni úgy, hogy a hatást maximalizálják. Figyelemre méltó lista ez a NATO-, az EU- és a BRICS-tagok között; érdekes következményei az ottani, feltételezett „multipolaritásra”.
Sokszor voltam már olyan pozícióban, hogy Magyarországról indítottunk el globális vagy nemzetközi pénzügyi terméket, határokon átnyúló szolgáltatásokat. Első kézből tudom, hogy milyen fontos a First-Moverek pozíciója, aki – vagy: ez esetben a korábban felsorolt országok -, amelyek elsőként kerülhetnek olyan kiemelt helyzetbe, hogy megoszthatják a sikeres tapasztalataikat és előnyeiket más nemzetekkel.
Észtország számára a digitalizáció célja sokkal több, mint a DPI vagy a digitális közszolgáltatások világelső országává válás, a cél mindig is az volt. hogy erős gazdaságot hozzunk létre, nyitottabb és hatékonyabb kormányt hozzunk létre, amelynek valódi inspirációja a demokratikus állam felépítése
– mondta Nele Leosk, Észtország digitális ügyekért felelős kiemelt nagykövete. A világ másik végén, Szingapúrból Sarah Espaldon, az Open Government Products marketing & engagement vezetője nagyon hasonló megközelítésből úgy fogalmaztott, hogy „Szingapúr egyik célja a nyílt forráskódú technológiák, valamint termékeink, tanulási folyamatunk és gyakorlataink megosztása a világ országaival, mert felismertük a megosztás és a tudáscsere fontosságát”. De nem csak Magyarországon IT-nagyhatalomként elkönyvelt országok készülnek a Fisrt-Mover szerepre: Moldva miniszterelnök-helyettese, Dumitru Alaib, aki egyben gazdasági fejlesztési és digitalizációs miniszter is, november elején, a 50in5 egyik virtuális fórumán azt mondta, hogy „a digitális nyilvános infrastruktúra és a digitális átalakulás rövid utat jelent a gazdasági növekedéshez és lehetőségeket biztosít a polgárok számára”, ezért az országa az elkövetkező években úgy tervezi, hogy 100 százalékban digitálissá alakul át. „A szolgáltatásaink felét már digitális módon nyújtjuk, és jövőre ez 75 százalékra emelkedik. Meg akarjuk változtatni a kormány és az állampolgárok viszonyát. (…) Dolgozunk egy kormányzati szuperalkalmazáson is, amely a következő hónapokban fog megjelenni. Nem térünk vissza a papírmunkához” – mondta Alaiba.
A következő Y2K pillanat
Egy másik BRICS-ország, India évek óta élen jár a DPI fejlesztésében, mi több, nemrég a Forbes egyenesen azt állította, hogy a kontinens méretű Indiának van már olyan digitális infrastruktúrája, amiről az Egyesült Államok még csak álmodozik, de amire szüksége lenne. Mi tette Indiát a DPI központi szereplőjévé?
Ha még emlékeznek rá, az új évezredre való átállást megelőzően elég nagy pánik volt a világban, ez volt az Y2K-bug. De ez volt az a helyzet is, ami Indiát a globális IT-szolgáltatások megbízható szolgáltatójává tette a 2000-es évek elejére. Lényegében ettől az évtől kezdve jelent meg ott sok nagy amerikai és nemzetközi multi cég, Indiát használták az olcsó technológiai szolgáltatásaikért. A Digital Public Infrastructure (DPI) most Indiát a digitális vezető gazdaságává változtathatja. Állítják, hogy a DPI bevezetése jelentősen csökkentette a személyazonosság igazolásának költségeit, s ez katalizálta a pénzügyi befogadást, javította a társadalmi méltányosságot, és gyorsabban reagálóvá tette a kormányukat is.
A DPI a következő év Y2K-es pillanata Indiában, ahol az egyedi IT-megoldások szolgáltatójából a nemzeti digitális infrastruktúra szolgáltatójává vált? Lemaradt róla a nyugati civilizáció, de amikor a COVID-19 világjárvány alatt sok ország sürgősségi kifizetéseket teljesített legkiszolgáltatottabb állampolgárai számára, India kevesebb mint két hét alatt képes volt több mint 300 millió kedvezményezettnek folyósítani a segítséget. Ráadásul a kormány dollármilliárdokat takarított meg a korábbi manuális, készpénzalapú juttatási rendszer sérüléseinek megszüntetésével, a hamis és/vagy ismétlődő kedvezményezettek eltávolításával, miközben a digitális infrastruktúrának köszönhetően jelentősen csökkentette a tranzakciós költségeit.
Mielőtt legyintenének minderre, érdemes felidézni, hogy az amerikai titkosszolgálat jelentése szerint ugyanebben az időszakban az Egyesült Államokban a pandémiás segélyalapokból, célzottan, mintegy 100-135 milliárd dollárt loptak el a bűnözők. Ebből az én olvasatom az, hogy az Egyesült Államok akár dollártrilliókat is megtakaríthatna egy nemzeti digitális infrastruktúra kiépítésével. Ha kizárólag az egészségügyi ellátásban nézzük ennek hasznait: India jelenleg a GDP-je három százalékából képes a megfizethető és univerzális egészségügyi ellátást nyújtani. Az Egyesült Államokban viszont a legtöbb nagy, u.n. legacy rendszer Elon Musknál is öregebb, régi, Unix alapú rendszereken fut.
Ebben a nagy lépésben (nem csak az USA-nak) segíthet, hogy november végén India publikálta és nyílt forráskóddal hozzáférhetővé tette a Global Digital Public Infrastructure (GDPI) gyűjteményét. Valójában ez összesen 54 projekt kódját tartalmazza, 15 ország és az Európai Unió eredményeit, és ezek között van az indiai azonnali fizetési rendszer (UPI) is. A UPI aktuálisan 1,4 milliárd embert ér el, ez a nemzeti felhőalapú szolgáltatások és a digitális ID személyazonosító rendszere.
Más nemzetek közös digitális eszközöket használnak az egészségügyben, az oktatásban, az intelligens városokban, a fizetésben és személyazonosságban. (Meglátásom szerint India e digitális fejlesztési modellt azért is hozza létre, hogy Kína külföldi infrastrukturális beruházásainak alternatívájaként tüntesse fel magát. De ez már egy másik, hosszú történet).
Javítani tud a rendszeren
Minden országnak, függetlenül a jövedelmi szinttől, a földrajzi elhelyezkedéstől vagy attól, hogy hol tart a digitális átalakulás útján, előnyös lehet bekapcsolódnia a 50in5 kampányba. A kampányhoz való csatlakozás segít abban, hogy az országoknak ne kelljen egyedül megbirkózniuk a DPI bevezetésével, vagy nulláról elkezdeniük ezt. A DPI összetevőinek megvalósításával a résztvevő országokban ösztönözhetik az innovációt és a helyi vállalkozói szellemet, javíthatják a szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférést minden ember számára, és előkészíthetik az utat a jobban átjárható technológiák és együttműködő globális közösségek előtt.
A technológiai szektor szokott leggyorsabban reagálni globális elkötezelődésekhez, igy tette ezt a GitHub - egy San Francisco-i felhő alapú szoftvercég - amely az X-en jelentette be a napokban a „For Good First Issue"-t. Ez egy olyan platform, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy nyílt forráskódú projekteken működjenek együtt, olyan küldetésekkel, amelyeket társadalmi hatások vezérelnek.” A 50in5 program indulásának napján az Európai Parlament és az Európa Tanács megállapodott az egész régióra kiterjedő európai digitális identitás (eID) rendszerének új keretéről. Erre – ahogyan a Portfólió megírta, a magyar kormány is reagált. Innen tudható, hogy hamarosan Magyarország rendelkezni fog minden olyan fejlesztéssel, aminek elérése a DPI célja.
Én mégis úgy látom, hogy az elmúlt tíz évben nem voltak olyan irányú fejlesztések Magyarországon, hogy kihasználva az ország földrajzi, politikai, gazdasági adottságait és pillanatnyi helyzetét, akár csak a környező országok efféle összekapcsolását megcélozták volna. Nem történt meg a digitális rubelre, digitális jüanra, digitális euróra csatlakozás előkészítése sem. Még a környező országokba cross-border tranzakciókat bonyolitó rendszerek kiépitése sem valósult meg. Ezen kívül, a hiányzó fejlesztések ellenére azonban továbbra is bízom abban, hogy a jövőbeni vállalkozások és kormányzati intézkedések révén Magyarország maximálisan ki fogja használni az elérhető digitális lehetőségeket, hogy felzárkózzon a globális digitális fejlődéshez és elősegítse a régió digitális együttműködését.
Szingapúri példa
A magyar gazdasági sajtó fintech témákban mostanában fedezi fel magának Szingapúrt.
A szigetországot, mely rendelkezik jó néhány unikornis fintech céggel Grab, Coda Payments, Thunes, éppen most kapcsolta össze a Singapore rendszerét Indonéziával és Malajziával.
Azért, hogy előbbivel lehetővé tegye az azonnali idejű pénzátutalásokat, utóbbival pedig kiterjesztette ezt a fizetési kapcsolatát úgy, hogy egyúttal elősegítse a gazdasági kapcsolatokat is a szomszédos országokkal. A szingapúri Monetáris Hatóság és a Bank Indonesia közös közleménye szerint november 24-től a résztvevő bankok ügyfelei a kereskedők által használt QR-kódon keresztül utalhatnak pénzt mindkét piacon.
Míg a közelmúltban rendezett Szingapúri Fintech fesztivál levegője is izzott a GenAI ötletektől, a valódi innovációs bejelentést a MAS (Monetary Authority of Singapore) közleménye jelentette. Ez utóbbi arról szólt, hogy összekapcsolták a PayNow valós idejű fizetési rendszerét a malajziai partnereikkel. A MAS ügyvezető igazgatója, Ravi Menon és Abdul Rasheed Ghaffor, a BNM (Bank Negera Malaysia) kormányzója élő, határokon átnyúló utalásokat hajtott végre, amivel kapcsolatban két jegybankár úgy fogalmazott úgy, hogy „Ez az új világjárvány”.
Tavaly a P2P (személyek közötti) és az átutalási tranzakciók Malajzia esetében 7,8 milliárd ringgit-et, Szingapúr esetében pedig 2,3 milliárd szingapúri dollár értéket tettek ki. [megjegyzés: e cikk írásának pillanataiban aktuális piaci árfolyamon a maláj ringgit 75,5 forintot, a szingapúri dollár 261 forintot ér.] A városállam és Malajzia kapcsolata különösen jelentős, tekintettel a hatalmas népességáramlásra. Az idei év elejétől a két ország közt utazók már mobiltelefonon is fizethettek vásárlásaikért. Az országok közötti pénzátutalások szokszor a külföldön dolgozó családoknak-vállalkozásoknak küldött, fizetett összegeit tartalmazza, de az új fizetési kontaktusok nem szingapúri, maláj és indonéz sajátosságok, hanem az ázsiai trend részét képezik. A mobiltelefonon keresztüli, azonnali pénzátutalások legnagyobb haszna az, hogy elkerüli a pénzváltóknál történő valutaváltást és a bankfiókok látogatását. Szingapúr az utóbbi két évben hasonló kapcsolódási pontokat alakított ki Thaifölddel és Indiával is.
Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy meglássuk, mivel járhatna egy hasonló rendszer bekapcsolása a Közép-Kelet-európai régióban. Úgy látom azonban, hogy Magyarország kimagasló szerepet vállalhatna egy ilyen kezdeményezésben. A régióban lévő és azon is túl lévő országokkal közös együttműködésben vezetője lehetne annak a missziónak, amely zökkenőmentesebb digitális élményekhez juttathatja a polgárokat és a vállalkozásokat; hangsúlyozva a már kialakított azonnali fizetési rendszerek és nyílt forráskódú technológiák szerepét ennek elérésében.
Most, hogy kirajzolódik a lehetőség, érdemes elgondolkodnunk, hogyan léphetünk előre, mielőtt mások megelőznének bennünket.
Ne felejtsük el, hogy az aranykapu most tárva áll előttünk – ideje, hogy együtt lépjünk át rajta, mielőtt bezárul.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép forrása: Shutterstock
